Good days are gone...

Ez a cím jutott hirtelen eszembe amikor leültem ide írni, sokszor hamarabb jut eszembe valami angolul mint magyarul, és sokszor jobban is szeretem a hangzását, persze tudom sokan nem tudnak angolul, de remélem megbocsájtjátok és mert szeretem az olvasóimat le is fordítom:
A jó/szép napok eltűnnek...
Na hát ezért is nem szeretem átfordítva valahogy olyan nyers és durva mintha temetésre készülnék, pedig ott azért talán még nem tartunk...
Az elmúlt hetek gyorsan teltek, írni sem volt időm. Átkerültem egy másik irodába, ahol most nagy a forgalom, és sok a munka, ráadásul oda kell figyelni nagyon, monoton, és rengeteg számra kell figyelni :$ így mire hazaérek már nincs erőm, csak ülök a gép előtt és nézek előre, és egyszerre csak este van. Múlt héten megkezdődtek a vizsgáim is, holnap és szombaton is mennem kell, már előre fáradt vagyok, pedig a 4 nap alatt sem pihentem túl magam. Csöppnyi kis lelkivilágom sincs rendben, már nagyon vihar előtti csendet szimatolok, ma is egész nap rosszul voltam, a gyomrom február óta folyamatosan rossz és valahogy tudtam, megéreztem hogy ma baj is lesz...
Sajna nem elég szűrt a blogom ahhoz hogy mindent leírhassak, valószínűleg egy fősre kéne csökkentenem hozzá és az is én lennék :D így csak az érzéseimet tudom nagyjából formába önteni.
Az elmúlt hónapokban az előző évekhez képest csúcspontot ért el bennem az emberekből való kiábrándulás! Szeretném magamra zárni az ajtót és nem látni, nem hallani semmit, mert már túl sok a negatívum. Irigység, bosszú, harag, más sincs és úgy elegem van mindebből a közéletből, a privát, intimebb dolgokból ebből a városból, és ma megint annyira elkeseredtem, hogy szerettem volna elfutni. De ezúttal nem haza, vagy el a városból hanem úgy el! egy légüres térbe és kizárni mindent, még a saját érzéseimet is. Még az úgymond "pozitívakat" is, a mások iránt érzett aggodalmat és gondolatokat, hogy egy pillanatra könnyebb legyek és végre ne fájjon annyira a gyomrom és megnyugodjak picit. Persze mindez csak álmodozás volt, továbbra is bent ültem és iktattam és kivezettem a százezredik papírt, próbálván nem elcs*szni közben az egészet.
El kéne pedig szöknöm, el ezektől a gondolatoktól, mert utálok állandóan mérges lenni, és borús azért mert mások ostobák és nem tisztelik az embertársaikat, és utálom azt az érzést, hogy vagy én vagyok egyedül normális ezen a bolygón (csöppet nagyképű lennék) vagy én vagyok a hülye, és egyre gyakrabban érzem azt, hogy a második igaz. Én vagyok a hülye hisz mennyivel könnyebb lenne az életem ha nem lógnék ki, ha utálnék mindenkit aki egy kicsit is más mint én, ha tücsköt békát hánynék arra akinek 10Ft-al több jutott mint nekem, ha zsigerből utálnám a politikusokat, a külföldieket, a hajléktalanokat, a kutyákat, a macskákat a színes ruhákat, a közösségi oldalakat, a netes játékokat és ugye sorolhatnám még :@ de én nem tudok ilyen lenni, szóval a tény megállapítást nyert, ÉN vagyok a hülye és ugye a aki hülye haljon meg alapon egyszerűen benne maradok az ördögi körforgásban.

Tudom ez most így biztosan megint durva volt, mert mindig mindenki azt hiszi hogy én egy aranyos kis tündér vagyok, mint valami mesebeli egyszarvú, közben pedig szeretnék már kiosztani egy-két igazán nagy pofont néha, csak valószínűleg kulturáltabb vagyok ennél a szintnél, de már lehet nem sokáig...

Persze ez amit leírtam nem azt jelenti hogy nincsenek jobb napok, mert vannak, csak ez ma most úgy felböffent és megosztottam azzal akit ne talán érdekel. Jövök még a héten már előkészítettem egy pár dolgot vasárnap indítok egy új állandó rovatot, amihez igyekszem majd ragaszkodni és ami végre egy kicsit összeszedi majd az oldalt olyankor is amikor nincs annyi mondanivalóm, hogy kitöltsön egy egész postot.

Addig is mindenki aki egy picikét is együtt érez velem, és ne adj isten olyan helyzetbe kerül álljon meg, gondolja végig neki hogy esne mindaz amivel meg akarná épp bántani a másikat, és ha úgy ítéli meg hogy az rossz lenne, ne tegye meg! Hogy egy kicsit újra bízhassak, hogy nem csak én akarok létezni egy elfogadóbb, empatikusabb világban.

Végül de nem utolsó sorban pedig jó hétvégét és gyönyörű anyák napját, minden anyukának, nagymamának!!!

5 megjegyzés:

  1. Nem csalódtam benned ma sem Drága Ginám. :) Puszi

    VálaszTörlés
  2. Tünde és Bence2012. május 4. 9:19

    Mióta átkerültél, nem sokat beszélünk és találkozunk, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen gondolatok vannak Benned :/ Remélem nem vagyok azok közt, akiknek egy-két pofont ki akarsz osztani :P ha igen szólj időbe :/ Kitartást a sulihoz a hétvégén.

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy nem zárt a blogod, mert ezt a bejegyzést szinte lélegzet visszafolytva olvastam....Biztosan más impulzusok érnek minket, de nekem is vannak hasonló napjaim érzéseim...Ilyenkor én büszke vagyok rá, hogy nem tartozom a szürke megkeseredettek közzé :)

    VálaszTörlés
  4. Baloghne sipos zsuzsanna2012. május 7. 9:40

    Hát elolvastam amit írtál és bár személyesen is megbeszéltük, még mindig lesujt a dolog, de továbbra is azt tudom mondani, hogy nem veled van a baj hanem az emberek mentalitásával, a dolgokhoz való hozzáállásával úgyhogy fel a fejjel te egy negyon aranyos kedves szeretnivaló csaj vagy mi imádunk!!!Puszi!!

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a hozzászólásokat, és köszönöm a pozitív visszajelzéseket is! Örülök, hogy mindezek ellenére nem pártoltok el mellőlem :P Most túl vagyok a krízisen és remélem ennél csak jobb lesz! Zsuzsa köszii, sokat jelentett, hogy meg tudtuk beszélni!
    Puszi nektek!

    VálaszTörlés

 

Instagram-box

Rendszeres olvasók

A Blogról

Amit tudni érdemes: a blog nyomokban kreatív ötleteket, zene-film-és könyv ismertetőket, egy 24 éves lány hétköznapjait, és fotós próbálozásait tartalmazza, változó eloszátsban ;).



Amennyiben tetszik amit látsz, térj vissza bátran máskor is, ha kérdésed van, felül az ikonok között megtalálod a számodra legkézenfekvőbb elérhetőséget!