....

"Valami mást is tanultam. Azt, hogy ahogy öregszem, elveszítek olyan dolgokat, amiket sajnálok. Például... a tejfogaimat, amelyek idővel helyet adnak a vasfogaknak. De ennél fontosabb dolgok is elvesznek..., Barátok. És csak reménykedhetünk, hogy a hamis barátok vesznek el, akikről kiderült, nem igaziak. Ha szerencsém van, az igazi barátaim megmaradnak, azok, akik mindig is mellettem álltak..., pedig nem mindig hittem.,,

 

 

 

Történt egy-két dolog ami elmaradt az eddigi beszámolóimból.... Mindenki aki ismer engem tudja rólam az egyetlen nagyon jellegzetes ismertető jelemet, ami nem más mint, hogy állandóan beszélek... mindig, mindenről, bárkivel. De talán sokan nem tudják, hogy az igazán  fontos dolgokat, magamban tartom és nem beszélek róla senkinek, még akár a közeli hozzátartozóimnak se. Furcsa kettősség ez tudom, de így alakult, talán csak azért mert úgy érzem, ha sokszor kimondanám azt amit igazán érzek vagy bánt olyan tekintetetekkel kellene szembe néznem amivel nem birkóznék meg, vagy csak egyszerűen így védem magam, inkább hagyom hogy mindenki azt higgye el amit lát, sokaknak talán csak üresfejű liba vagyok emiatt, de ez abszolút nem zavar.
A lényeg hogy, folytak itt a nagy "boldogságom" hátterébe olyan dolgok amik egy ideig nagyon lesújtottak. Nyíltan nem szeretnék erről írni, mivel ez a blog nyilvános és mivel nem csak én vagyok érintett ebben a dologban, de én nem vagyok olyan aki fűnek fának a másikat pocskondiázza, egyszerűen csak szeretnék most megosztani veletek néhány érzést, mert úgy érzem ha ezeket leírom akkor végleg lezárhatom és magam mögött hagyhatom ami volt. Előre is elnézést attól akinek zavaros ez az egész.

Igazából szerintem a fenti idézet mindent lefed. Véget ért egy hosszú szakasz az életemből, ami miatt csalódott voltam, és úgy éreztem az elmúlt időszakban talán vak voltam? vagy végig ámítottam magam, mert a külvilág felé minden olyan jól mutatott és én is elhittem, hogy minden rendben, pedig valahol legbelül mind érezzük azt ami a valóság, talán én is éreztem csak egyszerűen a könnyebb utat választottam, hagytam magam sodródni az árral. Pedig nem kellett volna, ki kellett volna nyitnom a számat és nem mindent magamra vállalni, én mindig előbb magamban keresem a hibát és ha valami nem sikerül 10 esetből 8 szor el is fogadom hogy a hiba bennem van, még akkor is ha nem így van. De minden ember életében eljön az a pont úgy hiszem, amikor ennek véget kell vetni. Nem akartam többé az a fél lenni aki mindig mindent eltűr és csendben marad, csak hogy elkerülje a konfliktust. Nem kis fájdalom árán történt ez és a legnagyobb érzelmi zűrzavart a lelkemben az okozta/okozza, hogy hogy lehet az, hogy egy olyan ember aki szinte egész életemben ismert úgy gondolja, hogy egy önző szemét dög vagyok, míg egy másik aki alig ismer egy hónapja olyat ír nekem, hogy különleges vagyok és örömet okoz neki, hogy megismert engem. És itt még nem is a személyük a lényeg, hanem az emberi gondolkodásmódot nem értem mögötte, hogy lehet ez...? ennyire különböző legyen és ennyire fordított? nem? hisz pont hogy logika szerint az idő arányában fordítva kéne lennie ezeknek a dolgoknak! Nem így van.
Nekem pedig nincs mit tennem el kell ezt fogadnom, és csak abba tudok kapaszkodni, hogy vannak itt olyan emberek akik talán nem gondolják azt, hogy én vagyok az utolsó ember a földön akivel egy levegőt szeretnének szívni. Csak ebben reménykedhetem, hogy vannak akik őszintén szeretnek és fognak is ezután és hogy tudják hogy számíthatnak rám. És hogy ebben a hiszemben végre elhiggyem magam is, hogy nem vagyok rászorulva olyanra amely nem igaz, csak azért mert bemesélem magamnak, hogy senki más nem bökdösne még egy bottal sem ha egyedül maradnék.
Nem egyik napról a másikra történt ez, így mára elértem azt a szintet, hogy már nem kell sírnom ha erre gondolok, mert belefáradtam a játékba, meg hogy magamat ostorozzam, néha még összeszorul a gyomrom ha valaki szóba hozza, mivel én nem mondtam el ezt anyáékon kívül senkinek, más nem tudhatja, hogy ha erről kérdez akkor nekem nehezemre esik válaszolni, de én diplomatikus módon kitérek a válaszút elöl, és nem szitkozódok, nem tartozik másra és bármi is volt nem az én jogom másoknak valós vagy akár valótlan képet festeni az emberekről.

Nekem csak ennyi kellett, hogy egy kicsit kiírhassam magamból mindazt ami bántott, még ha csak rövidített változatban is, remélem nem vettem el senki kedvét, hogy továbbra is ide látogasson hozzám, ritkán írok ennyire személyes dolgokról, de most úgy éreztem kell, mert ez is hozzám tartozik.


17 megjegyzés:

  1. Jaj csajos, ez nagyon szomorúra sikerült :-( Remélem idővel megnyugszik a kis lelked, és helyre jön minden. Rám, ránk számíthatsz, tudod az éjszakai sms sem okoz gondot, ha úgy gondolod. Ne foglalkozz senkivel, én úgy szeretlek, ahogy megismertelek, ez vagy Te. Puszi :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen olyan aranyos vagy, remélem az írásban is magadra ismertél :) tényleg nagyon sokat jelentett amit ott írtál, főleg akkor. Néha szüksége van az embernek egy kis megerősítésre és örülök én is hogy megismerhettelek titeket és reméljük, hogy később is alkalmunk lesz még együtt dolgozni... :)

    VálaszTörlés
  3. Ginám, nem is tudom, mit mondjak...én nem ismerlek személyesen, de nagyon szeretetreméltónak, kedvesnek, okosnak és szépnek látlak, messze nem vagy üres fejű liba...
    Az ilyen lekopó barátok miatt nem érdemes könnyet ejteni, hidd el...lesz még sok ilyen...ne ostorozd magad, mi szeretünk,a családod imád, a párod imád, "oszt jól van"...:D

    VálaszTörlés
  4. Sajnálom, hogy ennyire rosszul érezted magad valami miatt. Én azt gondolom, tényleg jobb kimondani a fájdalmadat, mint magadban őrlődni rajta. Örülök, hogy eljutottál idáig, és remélem, hogy minden jóra fordul.
    Küldök egy vígasz-puszit hozzá, jó? :)

    VálaszTörlés
  5. Thalia: Nagyon köszönöm, örülök neki hogy a távolság és az "ismeretlenség" ellenére is így gondolsz. Én nem mondok rá most se rosszat senki előtt, mert a múlt az múlt és nem másítom meg azért mert most így állnak a dolgok, de a saját érzéseim így állnak és ezt nem tagadhatom. És köszönöm a biztató szavakat is! Puszi :*

    VálaszTörlés
  6. Reni: Sokat jelent, hogy ti itt vagytok nekem, hogy gondoltok rám, hogy rám írtok. Köszönöm! És ugye a vigasztaló puszit is :) cupp cupp cupp :*

    VálaszTörlés
  7. Tünde és Bence2011. november 15. 20:06

    http://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0&ob=av2e
    Remélem erről mindig én fogok eszedbe jutni, és nyugi fogunk mi még együtt dolgozni, biztos vagyok benne :-) Puszi

    VálaszTörlés
  8. Erről biztosan :) főleg mert én is imádom ha megszólal :) :*

    VálaszTörlés
  9. Jajjjj Gina, én ebből alig értettem valamit :( Lehet én vagyok a bamba, de hiába olvasom semmi.... :))) Azért kitartás, mert eléggé le lehetsz most kettyenve. Puszi :*

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szomorú ez a bejegyzésed sajnálom nagyon nem érdemled meg ,hogy emészd magad én ismerlek olyan jó lelkű vagy és segítő kész,ne foglalkozz senkivel.

    VálaszTörlés
  11. Édes Nyuszikám!!
    Tudod bár előttem sem sírtál, -inkább befelé folytak a könnyeid - én azért láttam hogy mennyire megviselt téged a dolog, hiszen 18 év nagy idő!! Sajnálom hogy valaki ennyire félreismert téged, mert úgy gondolom bárhol, bármikor lehetett rád számítani. Mint ahogy a legutóbb mondtam lett volna alkalma megbeszélni veled a dolgokat, és talán sikerült volna rendbe tenni a dolgokat, szomorú hogy nem így történt!! Csak remélni tudom hogy a későbbiekben nem fog ilyen nagy csalódás érni, és nem veszíted el a bizalmadat az emberek felé!!
    Tudod mi mindig itt leszünk neked a háttérben, és ránk mindig mindenben számíthatsz!!
    Puszi: Anya Szeretlek kicsim!! <3 <3

    VálaszTörlés
  12. Anita: neked már írtam, bár nem tudom megkaptad-e :)
    Melinda: igyekszem megfogadni a tanácsot :)

    Anyuci: Köszönök mindent és tudom, hogy rátok mindig számíthatok, és remélem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyesmiben csalódnom kelljen :(
    Pusziiiii és én is non non Szeretlek :) :*

    VálaszTörlés
  13. Gina az első sorokban annyira magamra ismertem!Én is sokat beszélek locsogok, néha azt érzem hogy sokaknak én is butuskának tűnök e miatt.De ha igazán bánt valami nem tudom elmondani igazán senkinek csak Zsoltinak:)
    Nem igazán értem mi történt, ki bántott meg ennyire, de nagyon sajnálom!!!!
    Én téged egy nagyon kedves szerethető, okos lánynak ismertelek meg, aki mindig segítő kész nagyon jó humorú és az utolsó amit mondanék rád,hogy önző vagy!
    Remélem idővel túl tudsz lépni ezen a csalódáson.
    Jaa és ami a legfontosabb bármikor szívok veled egy levegőt! :)

    VálaszTörlés
  14. Eri akkor hasonszőrűek vagyunk :))) és köszönöm amit írtál, jól esik és mind-mind felkerültetek a kontrollfüzetecském pozitív visszajelzések lapjára :) így ha kicsit is rosszul érzem magam csak rá pillantok és már nem is olyan szörnyű a világ :)

    VálaszTörlés
  15. Igen igen, megkaptam és itt vagyok, csak kicsit le vagyok maradva megint :) Remélem azért kezd helyreállni benned a dolog lassan. Ha még sokat csalódsz, olyan magadnak való leszel, mint én :D :D:D

    VálaszTörlés
  16. Jajjj dehogy is vagy magadnak valóóóó! Butaságokat beszélsz :) Az lennél nem írtál volna ide se :)

    VálaszTörlés
  17. Biztosan kivételes ember vagy :)

    VálaszTörlés

 

Instagram-box

Rendszeres olvasók

A Blogról

Amit tudni érdemes: a blog nyomokban kreatív ötleteket, zene-film-és könyv ismertetőket, egy 24 éves lány hétköznapjait, és fotós próbálozásait tartalmazza, változó eloszátsban ;).



Amennyiben tetszik amit látsz, térj vissza bátran máskor is, ha kérdésed van, felül az ikonok között megtalálod a számodra legkézenfekvőbb elérhetőséget!